Nem a játékvezetőkről szól a foci!

Nem egyedi eset az övé. Ott van például Pánti Tamás vagy Hajdu Patrik története: előbbi a Vasasban kapus, Mogyoródon támadó volt, míg utóbbi Bagon rúgta a labdát. És tulajdonképpen Gráf András is ezt az utat járja, hiszen a 24 esztendős sportember is megfordult Pest megyében, mégpedig Halászteleken. A három férfiben egy a közös: mindannyian futballistákból lettek játékvezetők.

Hosszas felsorolás következik: Újpest, Vasas, Ferencváros, REAC SI, Bánk, Szécsény, Fővárosi Vízművek, Csepel, Halásztelek. Nem valamiféle összemixelt tabellát írtunk le fentebb, hanem azokat az egyesületeket vettük számításba, ahol Gráf András megfordult ifjú, majd egyre nagyobb legényként. Csakhogy aztán történt valami…
– Mikor futott át önben először, hogy hagyni kéne a futballt a csudába?
– Legelőszőr talán ifista koromban, amikor NB1-es kluboknál játszottam – felelte Gráf András. – Úgy éreztem, nem adják meg a kellő lehetőséget a fiataloknak, hogy a felnőtt keretbe kerülhessenek. Sokszor megfordult a fejemben, hogy abba kellene hagyni ezt a sportot, de a futball iránti szeretet és alázat miatt ez szerencsére sosem következett be. Felnőtt szinten 3-szoros bajnoknak mondhatom magam a Szécsény, a Halásztelek és a Bánk csapataival.
– Akkor tudatos döntés volt az átállás a „másik” oldalra?
– A döntésemet lehet tudatosnak nevezni, hiszen miután elvégeztem a játékvezetői tanfolyamot, a meccsvezetés szép lassan a futball elé került. A labdarúgástól azonban nem szakadtam el teljesen. Fél év kihagyás után úgy éreztem nem bírom ki futball nélkül. A Nógrád megyében szereplő Bánk csapatához igazoltam, ahol idén toronymagasan megnyertük a bajnokságot. Ennél az együttesnél nincs edzés, és a vezetőkkel, illetve Kovács Imre barátommal úgy egyeztem meg, hogy a játékvezetés az első, és ha nincs meccsküldésem, lejövök játszani, segítek a bánki csapatnak, így a bíráskodás mellett megmaradt valamilyen szinten a labdarúgás is az életemben.
– Nem olyan régen még Nagy Zoltán csapatában, a Halásztelek FC-ben játszott. Nem bánta meg egy percig sem, hogy kimaradt az együttes második megye-egyes „kalandjából”?
– Így van, az NB III-as Csepelből igazoltam a Pest megyei együtteshez azzal a céllal, hogy bajnokságot nyerünk. Nagy Zoltán kiemelkedő szaktudásának, a vezetők, szponzorok támogatásának és a csapat körül segédkezőknek köszönhetően sikerült egy ütőképes gárdát kialakítani és bajnokságot nyerni. Azok a körülmények, amit Halásztelken biztosítanak a játékosok számára, példaértékű. Ha csak a pálya minőségére gondolok, élmény volt edzésre járni, meccseket játszani. Ekkor már második éve működtem játékvezetőként és rohamos ütemben lépkedtem fel a ranglétrán, egyre több és jobb meccseket kaptam, amelyek sajnos sokszor ütköztek a halászteleki mérkőzésekkel. Az idei szezon kezdete előtt nagy döntés kapujába kerültem, hogy a játékvezetést vagy a labdarúgást választom, mert a kettőt együtt már nem lehetett kivitelezni. Ha a hosszú távú céljaimat nézem, úgy érzem, jól döntöttem, amikor a játékvezetést választottam, de bevallom, a szívem szakadt meg, hogy nem lehettem részese a csapat megye-egyes szereplésének, most már kimondhatjuk, sikerének.
– Követi az alakulatnál zajló eseményeket vagy teljesen eltávolodott a gárdától?
– Természetesen követtem az együttes mérkőzéseit, amikor volt rá lehetőségem élőben is megtekintettem a srácokat. Egy nagyon jó közösség alakult ki Halászteleken, ahol rengeteg élménnyel és sok baráttal lettem gazdagabb. Mondhatom, labdarúgó pályafutásom egyik legjobb évét ennél az együttesnél töltöttem, és amíg egyben marad a Nagy Zoltán által irányított gárda, követni fogom az eseményeket és szurkolni fogok a csapatnak. Nagyon szomorú vagyok, hogy az utolsó meccsen ment el a bajnoki cím, jó lett volna NB III-as találkozókra járni, szurkolni.
– Mondja csak, síppal a szájában mi az, amit a legfőképp tud hasznosítani a futballból?
– Sok mindent, de ami nagyban megkönnyíti a dolgomat játékvezetőként, az a labdarúgó pályán töltött több éves rutin. 6 éves korom óta igazolt játékos vagyok és a játéktéren szerzett tapasztalatok sokat segítenek egyes döntések meghozatalakor. Tisztában vagyok vele, hogy mi zajlik le egy játékos fejében a mérkőzéseken, így könnyebb kezelni egyes szituációkat, konfliktusokat.
– Azt tudom, hogy a BLSZ-en belül működik, de ez tudatos választás volt, hogy inkább a fővárosban ragad sípot?
– Budapesten lakom, ezért számomra nem volt kérdés, hogy a BLSZ-ben kezdem meg a játékvezetői karrieremet.
– Akadt igazán rázós derbije, amióta játékvezetőnek állt?
– Szerencsére nem volt még balhés meccsem, persze volt már olyan, amikor kicsit paprikásabb volt a hangulat, de az szinte elkerülhetetlen a futballpályákon, hogy mindenki elégedett legyen. Úgy gondolom, ha egy játékvezető eltalálja a faultokat, nagy baj nem lehet! Az elsődleges célom elfogadtatni magamat a játékosokkal – jó ítéletekkel, megfelelő határozottsággal, korrektséggel –, tudni kell velük kommunikálni, és ami a legfontosabb, nem kell főszereplővé válni, mert a labdarúgásnak nem a játékvezetőkről kell, hogy szóljon, hanem a futballról, a játék szépségéről.
– Számít az, hogy egy spori valaha futballozott-e vagy sem?
– Szerintem az nagy előny, ha egy játékvezető rendelkezik egy kis labdarúgó múlttal, persze ez nem azt jelenti, hogy aki soha életében nem futballozott, abból nem lehet jó játékvezető.
– És melyik az egyszerűbb?
– Ez jó kérdés! Talán a meccsvezetés kicsivel nehezebb, mert ott az egész mérkőzésen a topon kell lenni, maximális koncentrációra, kiváló fizikai állapotra van szükség, mivel a hiba javítására nincs lehetőség. Ha egy csatár kihagyja a helyzetet, majd berúgja a következőt, ám egy játékvezetői hiba sorsokról dönthet.
– Mi az, amit még mindenképpen el szeretne érni?
– A gyerekkori álmomról továbbra sem mondtam le, hogy az életem nagy részét a futballpályán szeretném tölteni, ha játékosként már nem is, de játékvezetőként még megvalósulhat az élvonalbeli-, de akár a nemzetközi szereplés is. Szeretném kihozni magamból a maximumot, aztán majd meglátjuk, ez mire lesz elég. Jelenleg a Testnevelési Egyetemre járok, bízom benne, hogy ezt a lépcsőfokot is sikeresen teljesítem. És a későbbiekben az sem kizárt, hogy edzőként is kipróbálom magam a labdarúgásban.