Tragikus körülmények között elhunyt dr. Valkai István János, mindenki Dokija.
Internetes tudósítások szerint csütörtök délután elhunyt Dr. Valkai István János egy súlyos közúti balesetben Pécs közelében.
A megyei labdarúgó életben edzőként és korábban sportorvosként tevékenykedett.
Doki nem volt játékvezető, de mindig szívesen vett részt a játékvezetők rendezvényein. Éveken keresztül orvosként kísérte el a játékvezetőket az országos focitornára. Ő volt az a személy, akiktől a játékvezetők mindig szívesen fogadták a kritikákat, észrevételeket. Kulturált formában mondta el a véleményét még akkor is, ha a csapata kikapott!
Nyugodj békében Doki! A játékvezetők sohasem felejtenek el!
A bama.hu írta korábban:
Dr. Valkai István, a baranyai futball különleges figurája orvos és edző egyszemélyben, újabban a bükkösdi csapatot irányítja.
Gondolom, sokan nagyot néztek, amikor tetőtől talpig fehérben, orvosi ruhában leült a kispadra.
– Királyegyházán történt, ahol akkor éppen edzősködtem – meséli dr. Valkai István (62), akit mindenki csak Dokiként ismer. – Ügyeletes voltam Szentlőrincen, az utolsó pillanatban toppantam be a meccsre, nem volt idő előtte átöltözni.
Valkai dr. a baranyai labdarúgás különleges egyénisége. A megyében több csapatnál edzősködött már, de sehonnan sem rúgták ki. Ahonnan idő előtt, szezon közben eljött, az két helyen esett meg, mindkétszer ő kezdeményezte a válást. Csupán Siklóson és Beremenden kapott pénzt a ténykedéséért, néhány klubnál csak ígérgették, hogy majd adnak neki valamennyit. A közelmúltban elvállalta a megyei II-es Bükkösd irányítását.
Az edzősködéshez Mohácson kapott kedvet, ahol csapatorvos volt. Mathesz Imrétől vette az első leckéket.
– Imre nem a tankönyvekből tanulta a szakmát, mégis kiváló edzőnek tartottam, sajnos már csak múltidőben – emlékezik vissza a kezdetre.
Már a megjelenése is érdekes, láttuk már teljesen leborotvált fejjel, kopaszon is. Most megnövesztette a haját, de a különös ismertetőjele, a fülbevaló megmaradt.
– Legalább harminc éve megvan, egyre több lett – mondja. – Most mindkét fülemben lóg néhány, van közöttük Dávid-csillag, menora, a hétágú gyertyatartó, négylevelű lóhere és Rák csillagjegy is.
Büszke a gyökereire, soha nem tagadta meg a származását.
– Van egy cigány haverom Beremenden – jegyzi meg –, évtizedek óta jóban vagyunk, csupán egyszer vesztünk össze. Akkor, amikor a nevét Orsósról Ónódira magyarosította. Mondtam neki, hiába a névváltozás, ha bemegy a kocsmába, akkor sem hiszik róla azt, hogy portugál. Érdekes, hogy az orvostársadalomban viszonylag kevés barátom van.
Látszik a pocakján, hogy szeret nagyokat enni, azt pedig tudtuk róla, hogy a viszki a kedvence. De elmondása szerint már jobban szereti a saját főzésű, de nem méregerős pálinkát, amelyet kis adagban gyógyszerként vesz magához.
Kevesen tudják róla, hogy egykoron muzsikált, Rangers néven volt egy zenekar a siklósi gimnáziumban, amelyben basszusgitározott. A zene imádata megmaradt, rajong a bluesért, csaknem ezer CD-je van, a 60-as évek muzsikája áll hozzá a legközelebb.
Királyegyházán – ahol tizennegyedik éve háziorvos – mindenki elismeri a munkáját. Ott is lakik, kirobbanthatatlan onnan. És nem vágyik magasabb osztálybeli kispadra. Arra a kérdésre, hogy nem akart-e az NB II-es Beremendnél (ami nála eddig a csúcs volt) feljebb edzősködni, ezt válaszolja:
– A magyar fociban előrelépni fülbevalóval? Lehetetlenség. Látványos kellemetlenségem még nem volt a kinézetem miatt, de olykor-olykor éreztem már, hogy megfagy a levegő körülöttem. Márpedig nem válok meg tőlük.